Ombudsman: a rokkantak jelentős része az ellátás alacsony összege miatt kényszerül dolgozni

Egy beadványozó a rokkantsági ellátásban részesülő személyek munkajogi szabályozását sérelmezve fordult Dr. Kozma Ákoshoz, az alapvető jogok biztosához. Álláspontja szerint a rokkantsági ellátásban részesülő személyeket rendkívül hátrányosan érinti az a rendelkezés, miszerint munkajogi szempontból nyugdíjasnak minősülnek. Ennek következtében a munkaviszonyuknak a munkáltató részéről történő felmondását – a nyugdíjasokkal azonos módon – nem kell indokolással ellátni és végkielégítés sem illeti meg őket.

A biztos jelentésében megállapította: a hatályos rendelkezések szerint a munkáltató a munkaviszony felmondással történő megszüntetését nem köteles indokolni, valamint végkielégítés sem jár a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló esetében. A jogalkotó mindezt azzal indokolja, hogy az érintett megélhetését a társadalombiztosítási ellátórendszerben már egy önálló jogcímen biztosított ellátás célozza, ezért nem marad ellátatlanul a munkaviszony megszűnése esetén sem. A végkielégítés célja az, hogy a munkaviszony megszűnése, illetve megszüntetése esetén az érintett megélhetéséhez átmeneti segítséget nyújtson. A rokkantsági ellátásban részesülő személy megélhetését azonban más forrás is szolgálja, így számára nem indokolt ezt a plusz támogatást is nyújtani.

"Leszázalékolták" őket

A panaszosok azt kifogásolták, hogy jogerős közigazgatási döntéssel megállapított ellátásuk – több esetben úgy, hogy a panaszosok állapotát a szakértő hatóság korábban véglegesnek minősítette – a jogszabályváltozás után töredékére csökkent. Hivatali elődöm fenti jelentésben megfogalmazott álláspontja szerint az ellátások drasztikus mértékű csökkentése – különös tekintettel a végleges állapotú rokkantsági nyugdíjban részesülő személyekre –, mind a jogbiztonság követelményének érvényesülése, mind pedig az emberi méltósághoz való jog szempontjából aggályosnak volt tekinthető. Az ellátások átalakításának a rendszerét az Alkotmánybíróság is vizsgálta, amelyben hivatalból eljárva azt is rögzítette, hogy a kötelező felülvizsgálatot követően a rokkantsági ellátás összege a korábbi rokkantsági nyugdíjhoz képest jelentősen, adott esetben akár 50 %-ot meghaladó mértékben is csökkenhetett.

A nem rehabilitálható, ezért rokkantsági ellátásban részesülő személyek számára a munkavégzés egészségügyi állapotukból fakadóan fokozott megterhelést jelent, jelentős részük az ellátás alacsony összege miatt kényszerül vissza a munkaerőpiacra. Egy ilyen fokozottan sérülékeny és kiszolgáltatott társadalmi csoport esetében különösen aggályos lehet, ha az állam a speciális, rászorultakat segítő szabályozás és gyakorlat kialakításával, fenntartásával kapcsolatos kötelezettségeit nem vagy nem megfelelően látja el. Mind az ITM, mind az EMMI államtitkára azt hangsúlyozta, hogy az új Munka törvénykönyvben a nyugdíjas munkavállaló fogalmának meghatározása a korábbi szabályozási koncepcióján alapul. A munkaviszony megszüntetése körében a munkavállalók számára azon időpontig biztosítottak kötöttebb, garanciális szabályokat, amíg nyugdíjasnak nem minősültek. A régi törvénykönyv 2012. június 30-ig hatályos rendelkezései szerint a munkáltató köteles volt a felmondását megindokolni, a munkavállalónak végkielégítés is járt. E rendelkezések a régi Munka törvénykönyv szerint azonban nem vonatkoztak a nyugdíjasnak minősülő munkavállalókra, esetükben a felmondást nem kellett indokolni, számukra végkielégítés sem járt.  Az Alkotmánybíróság vizsgálta e szabályozás alkotmányosságát.  Megállapítása szerint nem alkotmányellenes az a szabályozás, amely lehetővé teszi a munkáltató számára, hogy a nyugdíjas munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással indokolás nélkül megszüntesse.

Munkajogi szempontból nyugdíjasnak minősül

Az új Munka törvénykönvy is átvette, hogy a nyugdíjasnak minősülő munkavállalónak 2012. július 1-jétől is indokolás nélkül fel lehet mondani. Fontos különbség azonban, hogy a régi alapján a munkavállaló többek között akkor minősült nyugdíjasnak, ha a rá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte, és rokkantsági ellátásban (2012. január 1-je előtt rokkantási nyugdíjban) részesült. 2012 utűn megszűnt a rokkantsági nyugdíj, helyette az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt az érintettek a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira (rehabilitációs vagy rokkantsági ellátás) válnak jogosulttá,  ezen korhatár betöltését követően pedig öregségi nyugdíjban részesülnek.   A rehabilitációs ellátás és a rokkantsági ellátás mellett egyaránt lehet keresőtevékenységet folytatni. A rokkantsági ellátás mellett munkát végző személy, aki a jogszabály szerint kizárólag az öregségi nyugdíjkorhatárnál fiatalabb személy lehet, munkajogi szempontból nyugdíjasnak minősül.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a hatályos szabályozás e tekintetben nem vette át a korábbi Munka törvénykönyv koncepcióját, így az öregségi nyugdíjkorhatárt még el nem érő rokkantsági ellátásban részesülő munkavállalóra nem az általános felmondási és végkielégítési szabályok vonatkoznak. Megállapítható tehát, hogy a jogalkotó eltérő élethelyzetben lévő (öregségi korhatárt betöltött és nem betöltött) személyeket azonos módon kezel, vagyis mindkét személyi kör esetében csökkentett munkajogi garanciákat biztosít. Az öregségi nyugdíjasok esetében az általános szabályokhoz képest hátrányosabb munkajogi rendelkezéseket az Alkotmánybíróság alkotmányosnak találta.

Visszás, nem felel meg a kötelezettségeknek sem

A biztos megállapította, hogy az a szabályozás, miszerint a rokkantsági ellátásban részesülő, így az öregségi nyugdíjkorhatárt még be nem töltött személyek nyugdíjas munkavállalónak minősülnek, és ennek következtében munkaviszonyuk felmentéssel indokolás nélkül megszüntethető, valamint nem jár számukra végkielégítés, a minden embert egyenlő mértékben megillető emberi méltósághoz való joggal, az egyenlő bánásmód követelményével, a fogyatékossággal élő személyek kiemelt védelmének állami kötelezettségével összefüggésben visszásságot okoz, továbbá nem felel meg a  nemzetközi kötelezettségeknek sem, megsértve az érintett személyeknek mindennemű, a fogyatékosság alapján történő, a munkavállalás bármely formájával kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés tilalmának követelményét.

Emiatt felkérte a technológiai és ipari minisztert, hogy készítse elő és kezdeményezze a törvény vizsgált rendelkezéseinek módosítását a jelentésben rögzített alapjogi-alkotmányossági szempontokra figyelemmel az egyenlő bánásmód követelményének biztosításával.