Sopronban is adományokat gyűjt az egyetem a selmecbányai tűzvész kárainak felszámolásáért

Tűz pusztított Selmecbánya történelmi belvárosában március 18-án. Az UNESCO világörökségi listáján is szereplő területet érintő tűzvészben jelentős károkat szenvedett a Szerelembank, a Fritz-ház, a Hellenbach-ház és a Bányászati Múzeum, a 15. században épült Berggerichte (Bányabíróság) épülete, amely a bányászati képzés egykori dokumentumai mellett annak az ásványtani kiállításnak is otthont adott, amelynek egyes darabjai még az 1735-ben alapított Selmeci Akadémia tulajdonát képezték. 

A Selmeci Akadémia utódintézményei, a  Miskolci Egyetem és a Soproni Egyetem agg ódó szeretettel fordul a súlyos sebeket szenvedett Selmecbánya felé. Az ősi bányaváros az évszázadok során sok csapást túlélt, de ahhoz, hogy a mostani tragédiából ismét feléledhessen, összefogásra van szükség. A két intézmény kéz a kézben szeretne segíteni, mert ezt követeli a mai egyetemek tudományos életét megalapozó selmecbányai iskolák szellemisége iránti tiszteletük. 

Erre hívták fel a figyelmet az egyetemek rektorai az adománygyűjtésről tartott közös sajtótájékoztatójukon. „Ha Selmec hív, mi ott leszünk!” – idézte egy régi selmeci nóta refrénjét a Miskolci Egyetem rektora, Prof. Dr. Horváth Zita, aki az adománygyűjtést nem csak felajánlásnak, hanem a bajba jutottak megsegítésére irányuló természetes kötelességnek nevezte. 

A Soproni Egyetem rektora, Prof. Dr. Fábián Attila úgy fogalmazott: „Selmecbánya, Miskolc és Sopron, mi valamennyien egy családhoz tartozunk. Az intézmények lélekben sosem szakadtak el egymástól, mindkettő a Selmeci Akadémián nevelkedett. Természetes, hogy a selmeci anyavárosának újjáépítését közösen fogjuk segíteni.” 

A rektorok felkérték mindazokat, akik az egyetemek szellemi műhelyeihez tartoznak és a selmeci hagyományok szerint éltek és élnek, hogy csatlakozzanak, és támogassák azt az egyetemek számára „szent helyet”, ami most támogatásra szorul. Fontosnak tartják, hogy az európai tudománytörténetnek ezek az emlékei az utókor számára megőrizhetőek maradjanak.

Az adományokat a Miskolci Egyetem számlaszámán fogadják: 10102718-51382100-07005002 (A közlemény rovatban kérik feltüntetni: Selmeci adomány.)

A sajtótájékoztatón a miskolci és a soproni hagyományőrző diákok bejelentették: szakestélyt is szerveznek a hallgatók, az ott befolyt összeget is Selmecbánya támogatására ajánlják fel.

A Miskolci  és Soproni  Egyetem őse a Selmecbányán 1735-ben, III. Károly által alapított bányászati-kohászati tanintézet (Bergschule), ahol a világon elsőként oktattak felsőfokú bányászati-kohászati ismereteket. Mária Terézia 1762-ben akadémiai intézménnyé szervezte az iskolát. A selmeci intézmény példaként szolgált a későbbiekben alakult európai műszaki főiskolák létrehozásánál. 1846-tól már a magas színvonalú erdészeti felsőoktatás is elnyerte az akadémiai rangot, s a selmecbányai intézmény neve Császári és Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémiára változott. 1920-ban, a trianoni békeszerződés után Selmecbánya Csehszlovákia része lett, így az Akadémia költözni kényszerült. A hontalan iskolának Sopron adott helyet.  

Sopronban 1949-ig a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán folyt az oktatás. A Magyar Országgyűlés 1949. évi XXIII. törvényében elrendelte, hogy „a felsőfokú műszaki szakképzés fokozása céljából Miskolcon Nehézipari Műszaki Egyetemet kell létesíteni. Így 1949-ben létrejött Miskolcon az az egyetem, amely a Sopronból áttelepült Bánya- és Kohómérnöki Karból, valamint a frissen alapított Gépészmérnöki Karból állt.