Soproni vendéglős: csak az áramszámlám az eddigi ötszöröse

Nem akarja névvel vállalni a beszélgetést, mert manapság aki kinyitja a száját, az rosszul jár. De úgy érzi, a vendégeknek is tartozik annyival, hogy elmondja, miért zárnak be sorra Sopronban is az üzletek és akik maradnak, milyen nehézségeket küzdenek le a vendégek és saját megélhetésük érdekében. 

Az első mélyrepülést a pandémia hozta, amikor nem volt vendég, jól emlékszünk, kinyitni sem volt miért és kiért. Már akkor elvérzett az, akinek nem volt annyi tartaléka, hogy kihúzza a szűk hónapok végéig. Azoknak volt nagyobb esélyük a túlélésre, akiknek üzlete  saját ingatlanban működött, vagy főbérlőjükben volt annyi belátás és emberség, hogy nem kért bérleti díjat ott, ahol bevételről szó sem lehetett. 

A járvány elmúltával, pontosabban a korlátozások feloldása után, vissza kellett csábítani a vendégeket - de az legalább sikerült. Sok helyen azonban az alkalmazottak nem tértek vissza. Volt és van még annyira bizonytalan ez a koronavírus-helyzet, hogy azok a szakemberek, akik kényszerűségből másba fogtak az elmúlt két évben és abból meg is tudnak élni, nem térnek vissza a vendéglátásba. Egy részük persze jön, illetve jönne. Olyan bérért, ami a jelenlegi helyzetben megfizethetetlen. Több soproni étterem vérzett el az elmúlt hónapokban ezen a fronton is. 

És ezek után jött a  gáz- és áramsokk, a benzin- és élelmiszerek árának drasztikus drágulása. Éttermet példának okáért egyik nélkül sem lehet üzemeltetni. Vállalkozónknak idén le is járt az áramszolgáltatóval határozott időre kötött megállapodása, az új szerződéshez megkapta az árakat. Eddig kétszázezer forint körül fizetett havonta, most egymilliót fog. És ez csak a villany... Aláírta a szerződést, mert ha nem teszi, bizonytalanná válik az üzemeltetés: vehet áramot a szabadpiacon, de ki tudja mennyi lesz, és hogyan változik a napi árfolyam. Követhetetlen lenne.  Most várja a gázárak alakulását, és elképedve próbálja követni az élelmiszerárakat. Az étlapok átalakulnak: a hagyományos fogások mellé be kell iktatni egyre több megfizethető egytálételt. De hát kinek, mi a megfizethető? Sokaknak már a főzelék sem az...

Hogy ezek után nem zárt még be, annak két oka van: az egyik, hogy húsz év munkáját és erőfeszítéseit nehezen lehet csak úgy elengedni, meg hát ehhez ért, ezt tanulta, ebben jó. A másik, hogy abban bízik, az üzlethelyiség tulajdonosa elengedi a bérleti díjat. Van esély, hiszen a tulajdonos is tisztában lehet azzal, hogy ha a pontos és precíz, jól együttműködő bérlője bezár, nem talál helyette másikat. Most nem.

A soproni vállalkozó egyébként - ha ez eddig nem derült volna ki - mélyen el van keseredve. Nincs senki, akihez segítségért, támogatásért, kompenzációért fordulhatna. Úgy érzi magára hagyták az éttermeket, szállodákat, kávézókat, s rajtuk keresztül tulajdonképpen a vendégeket is...