Hat éve ment el a Mágus – Hajszán Gyulával emlékezünk rá

Az évfordulón megszólaltatták a lányát, aki édesapja ismertségéről és elismertségéről elmondta, „a múlt héten, amikor a Győr továbbjutott a Magyar Kupában a Fehérvár ellen, sokan gratuláltak nekem, édesapámnak tisztelegve”.  

Verebesről a tavaly megjelent Ez már a mi ötven évünk című kötetben is beszélt Hajszán Gyula és Glázer Tímea. Hajszán így mesélt egykori mesteréről: „Farmerben volt, fehér feltűrt ingben, fehér klumpában, s természetesen cigarettával a szájában. Leült az asztal mögé, feltette a lábát, s zokszó nélkül közölte: „Ugye tudjátok, hogy ti vagyok a legjobbak?”. Igazából nem is kérdés volt ez, hanem kijelentés, mi meg egymásra néztünk: Kit hoztak ide?!” Aztán hamar kiderült, hogy életük szerencséjét, pontosan mesterét, „akivel még edzeni is szerettünk”, mondja Hajszán.

„Az elején csak az idősebb játékosok tegezhették, én csak később, de akkor is úgy szóltam hozzá, hogy Te, Józsi bácsi… Tiszteltük, s elfogadtuk a szabályait, mert nem akartunk magunknak sem ártani. Meccs előtti napon nem volt kihágás, éjszakázás, ezt a törvényt egyszer szegte meg Weimper Pista, aki frissen került a csapathoz. Verebest a születésnapján hivatalosan köszöntötték, ezért volt bent a belvárosban, ekkor látta meg Pistát – péntek este! A szombati meccsnapokon az volt a rend, hogy délelőtt még átmozgató edzés, aztán ebéd a Zöldfában, délután pihenő, s irány a stadion. Reggel vártuk az edzés kezdetét, de se Weimper, se Verebes nem jött ki. Aztán megtudtuk, hogy a Mester behívatta magához, s azonnal kirúgta ezért, még elbúcsúzni se jöhetett az öltözőbe.”  

A teljes fejezet (cikk) itt olvasható.