Örökké hálás leszek ezért Bálintnak – mondja az olimpiai bajnok édesanyja

– A közvélemény leginkább úgy ismeri Önt, mint az olimpiai bajnok Kopasz Bálint édesanyját és edzőjét. Milyen utat járt be a fiával való közös munkáig? 

– Mai mércével mérve későn, 13 évesen kezdtem, és hamar az evezős válogatotthoz kerültem kormányosként. Középiskolában, 15 éves koromban kezdtem komolyabban kajakozni. Két évre rá már ifi válogatott voltam, és úgy fejeztem be a pályafutásomat 21 évesen, hogy mindig benne voltam a korosztályos csapatokban. Nagy nemzetközi eredményeim nem voltak, de masterként már jobban kiteljesedett a karrierem, kajakban és sárkányhajóban is világ- és Európa-bajnoki címeket nyertem. A legidősebb fiam, Bence születése után a család került a középpontba, illetve négy évig földrajzot tanítottam Algyőn, az általános iskolában. Utána pedig Péternek segítettem, amikor beindította a kajak-kenu szakosztály, és így indult lényegében az edzői karrierem. 

– Külső szemmel egy határozott, az elveihez ragaszkodó, sziklaszilárd edzőnek tűnik. Ez igaz? 

– Lehet, hogy sokan így látják, de nem ez a jellemző rám. Természetesen mindig kitűzöm a célt, és megtervezem az addig vezető utat, de ez semmiképp sem egy merev út. Rugalmas vagyok, és gyakran változtatok az elképzeléseimen, nyilván úgy, ahogy a helyzet megkívánja. Ez természetesen Bálint esetében is szigorúan csak szakmai elvek alapján történik, nem befolyásolja az a tény, hogy az anyukája is vagyok. 

– Mit jelentett Demeter Irén számára Kopasz Bálint olimpiai győzelme Tokióban? 

– Számomra is egy álom beteljesülése az a pillanat, amikor beért a célba. Nyilván elsősorban ez az egész róla szólt, de azzal, hogy én ezen az úton edzőként és anyaként is végigkísérhettem hihetetlen jó érzés volt. Örökké hálás leszek ezért Bálintnak. 

A teljes cikk itt olvasható.