Rocky indul az Alcatrazra, úgy véli, őt a cápák könnyebben nézik fókának

Amint arról az Új Szó Nálunk és az Új Szó sokszor beszámolt, a győri Patkás Tomi Rockynak, az ország egyetlen nyílt vízi paraúszójának az elmúlt két évben jóformán minden versenye egyszersmind edzés volt, hogy bírja majd a legnagyobb próbatételt: az Alcatraz-úszást.  

Ennek jött most el a napja, a győri Parasport Nagykövete címet viselő, láb nélküli úszó kedden hajnalban száll gépre Bécsben és zürichi átszállással indul Californiába, ahol 9 órával lesz majd kevesebb, s az első nap az akklimatizálódásé. 

– Van bennem egy kis jóleső drukk indulás előtt, most, hogy élessé válik a dolog, mert elméletben szinte mindent tudok már Alcatrazról. Most is egy ilyen videót nézek – meséli Rocky, aki szerint egy ép versenyzőnek egy órát jelent a 3 kilométernyi táv, ő jó eséllyel másfél-két órával számol. 

– Az Attila (Mányoki Attila, a mentor – a szerk.) még egy cápariasztót is szerzett, ami árammal fenyegeti a cápát és a bokára szokták erősíteni – mármint annak, akinek van bokája. De a szervezőknek elküldtem a készülék fotóját és azt mondták, nincs rá szükség, e nélkül könnyebben fogok úszni – nem viszem magammal. Szerencsére tizenkilenc év alatt – amióta a mi teamünk, a Pacific Owc Co. itt versenyt szervez – nem történt cápatámadás, de azért a pakliban benne van, ezért is építették éppen Alcatraz szigetére a börtönt. A környéken sok a fóka, rájuk vadásznak a fehércápák, s az igazsághoz tartozik, hogy engem – mivel nincs lábam – alulról könnyebben néznek a ragadozók fókának – mondja Rocky Tomi. 

Annál biztosabb azonban, hogy víz hideg: 12 fokos és nagy áramlatokkal is kell számolni. Mindegyik akadályt beépítették Rockyék Rajos István edzővel az elmúlt két év edzéstervébe. 

– Azért úsztam tavaly Koppenhágában a tengerben, hogy megtanuljam legyőzni a hideg vizet, igaz, a jeges Balatonban is edzettem néhány percet, de az nem ugyanaz. Idén nem volt szerencsém az időjárással, túl melegek voltak a vizek az Alcatrazhoz mérve: még a halstatti hegyi tóban is huszonegy fokban tettem meg az öt kilométert. Porecben a tengerrel, a nagy hullámokkal kellett megküzdenem májusban, júniusban Örvényesen a Balatonban úsztam vihar előtt, szintén hullámok közt, a Kőrösön tartott versenyben pedig árral szemben – persze épekkel együtt – indultam, akik közül tizenöten feladták.  

– Ez most az első hét, hogy nem edzek, mert az edzőm azt mondta: a legfontosabb, hogy nehogy megsérüljek – számol be élete nagy eseménye előtti pillanatokról a paraúszó. 

A nagy napra már pénteken sor kerülhet, hétfőig tart az úszás, és az időjárástól, az áramlatoktól teszik függővé, hogy a négy nap közül melyiken ereszkedik vízbe a győri sportnagykövet. 

Akik követik a hajdan balesetben megsérült paraúszó történetét, tudják, hogy a Balatonban, majd a Rábában, a Dunában úszva szerzett hírnevet, s azóta megfordult a Fertő-tó után többek között az Adrián, a Wörthi tóban és a Boszporusz alatt, két földrész közt. Még 23 évesen vesztette el lábát egy balesetben, 20 évvel később, 2014-ben megtanult láb nélkül egyensúlyban maradni és egyre keményebb távokat megtenni a vízen. Idén már nyolcadszor úszta át a Balatont, ebben is csúcstartó. Ma a Győri Úszó és Sportegyesület igazolt úszója és a GYAC sportolója egyben.