Szilágyi vizsgálat – Itt vannak a részletek! 

„A bizonyítás eredményei” címszó alatt találjuk a lényeges mondatokat. A Bizottság által vizsgált időszak a 2000-es évek közepétől a mai napig tart. Ez az időszak alapvetően két részre bontható: az első rész 2016. márciusig terjed, míg a második az ezt követő időszak. A Bizottság által meghallgatott személyektől – sportolók, edzők, pszichológus – elsődlegesen azzal kapcsolatban vártunk válaszokat, hogy milyen volt Szilágyi Liliánának az édesapjához fűződő kapcsolata. E körben a Bizottság kizárólag azokat a tényeket igyekezett megvizsgálni és értékelni, amik a Magyar Úszó Szövetség számára relevánsak.  

A Bizottság elvi éllel leszögezi, hogy a családon belüli erőszak nem képezi vizsgálatának tárgyát csak annyiban, amennyiben a családon belül erőszak olyan személyek és olyan körülmények között valósul meg, amelyek nyilvánvalóan veszélyeztetik a MÚSZ keretein belül sportoló fiatal vagy felnőtt korú sportolót és a kifogásolható cselekményeket olyan személy követi el, akire - mint edzőre, vagy sportvezetőre – irányadóak a MÚSZ etikai vagy gyerekvédelmi szabályai. E körben a Bizottság megállapította, hogy dr. Szilágyi Zoltán – bár a vizsgált időszakban saját állítása szerint nem volt egyetlen egyesület bejelentett és akkreditált úszóedzője vagy sportvezetője sem, - magatartásával a kívülállók részére olyan benyomást keltett, mintha edzőként és/vagy sportvezetőként tevékenykedne az edzéseken és a versenyeken.  

Az viszont nyilvánvaló, hogy Szilágyi Liliána igazolt versenyző volt és jelenleg is az, akit megillet az általános jogvédelem mellett a MÚSZ vonatkozó szabályai által nyújtott védelem is. dr. Szilágyi Zoltán a fenti állítással egybehangzóan a személyes meghallgatása során is azt állította, hogy sem edzőként, sem sportvezetőként nem tevékenykedett Szilágyi Liliána mellett. A Bizottság ezen állítás vizsgálata során beszerezte a MÚSZ illetékes szervétől a 2014- es Dohai Rövidpályás VB, a 2015-ös Kazanyi VB és a 2015-ös Netanyai Rövidpályás EB akkreditációs listáját, amelyből megállapította, hogy dr. Szilágyi Zoltán mindhárom versenyen, mint edző vett részt. Dr. Szilágy Zoltán tehát a fenti kérdésben nem a valóságnak megfelelően nyilatkozott. Ezt a körülményt a Bizottság dr. Szilágyi Zoltán vallomása során tett szavahihetősége körében is értékelte. 2018. november 9. napjától dr. Szilágyi Zoltánt, mint a Stamina Alapítvány képviselőjét hivatalosan is sportvezetőnek kell tekinteni. A fentiek alapján a Bizottság az ítéletben is jelzett durva agresszív magatartást is vizsgálat tárgyává tette, mint a MÚSZ szabályzataiban meghatározott alanyok közötti cselekményt.  

A Bizottság irányadónak tekintette a rendelkezésére bocsátott első- és másodfokú ítéletek megállapításait, figyelemmel arra is, hogy a másodfokon jogerőre emelkedett határozat az elsőfokú bíróság ítéltét helyben hagyta. A bíróság megállapította, hogy dr. Szilágyi Zoltán Szilágyi Liliána irányába tettlegességig elmenő agresszív magatartást tanúsított, továbbá megállapította, hogy dr. Szilágyi Zoltán kisebbik gyermeke, Szilágyi Gerda fejlődését veszélyezteti. Mivel ezek jogerős bírósági megállapítások, ezért a Bizottság ezeket nem is vitathatta. A Bizottság meghallgatta Szilágyi Liliánát, aki azt állította, hogy édesapja részéről a fizikai bántalmazás folyamatos volt, egy uszodán belüli konkrét bántalmazásról is beszámolt. Szilágyi Liliána a Bizottság előtt megismételte a sajtóban megjelenteket, és megerősítette a 2016. március 14-én történt súlyos bántalmazás tényét. Elmondása szerint ekkor édesapja nagyon megverte, fojtogatta. Arról is beszámolt, hogy 2016-ig az összes fizetését az édesapja kapta meg, és a folyósító egyesület csak Liliána kérésére kezdte el a saját számlájára utalni a juttatásokat. Állítása szerint 2016-ig „mozdulni nem tudott” édesapja nélkül, az úszással kapcsolatos szakmai irányításába folyamatosan beleszólt, mindenhol ott volt.  

Szilágyi Liliána elmondása szerint a mai napig fél édesapjától és aggódik testvéréért, Gerdáért. A Bizottság meghallgatta Szilágyi Liliána édesanyját, Gyarmati Esztert, aki a lánya által elmondottakkal messzemenőkig egyetértett, a lányát ért bántalmazás tényét megerősítette. Gyarmati Eszter elmondta, hogy Szilágyi Zoltán őt is bántalmazta, akkor is, amikor Szilágyi Liliánával várandós volt. A Bizottság meghallgatta dr. Szilágyi Zoltánt is. Dr. Szilágyi Zoltán elmondta, mindig is segíteni próbálta Szilágyi Liliána pályafutását, ennek érdekében mindent megtett. Azt is kijelentette, hogy soha nem volt Liliána edzője. Ez az állítása a fenti tények ismeretében hamisnak bizonyult. Dr. Szilágyi Zoltán szerint, amit Szilágyi Liliána állít az teljes mértékben hazugság, soha nem bántalmazta és nem került sor semmilyen szexuális visszaélésre sem. Dr. Szilágyi Zoltán Gyarmati Eszter bántalmazását is tagadta. Szilágyi Liliánával hat éve nem találkozott, vele jelenleg semmilyen kapcsolata nincs.  

Szilágyi Gerda a Bizottság előtt úgy nyilatkozott, hogy sok segítséget kap édesapjától, az élsport mellett még egyetemre is jár. Nincs jó viszonyban testvérével, Szilágyi Liliánával és az összes vitás kérdésben édesapjával ért egyet. Véleménye szerint Szilágyi Liliána állításai mögött az influenszerkedés áll, ami álláspontja szerint igencsak jövedelmező.  

A Bizottság, ahogy már szó volt róla, meghallgatott több, a Szilágyi Liliána és édesapja kapcsolatát ismerő személyt is – közöttük a Stamina Alapítvány jelenlegi versenyzőit, edzőjét, valamint válogatott versenyzőket – továbbá meghallgatta korábbi neves edzőit, és sor került Szilágyi Liliánának 2015-ben és 2016-ban megbízott pszichológusa meghallgatására is. Ezen személyek közül többeknek már 2016-ban beszámolt Szilágyi Liliána a fojtogatásos bántalmazás tényéről. Szilágyi Liliána egyik volt edzője úgy fogalmazott, hogy Szilágyi Liliána a fojtogatás és az otthonról történő elköltözést követően a téboly határán volt. Egy másik válogatottbeli versenyzőtárs a meghallgatáson sírva fakadt és szemmel láthatóan még most is, közel hat évvel az eseményeket követően, erőteljes megrázkódtatást okozott neki annak felidézése, amikor 2016-ban Szilágyi Liliána beszámolt neki az apja általi bántalmazásról. Külön kiemeli a Bizottság Szilágyi Liliána akkori pszichológusának közlését, akinek a 2016. márciusi bántalmazásról szintén beszámolt Szilágyi Liliána.  

Volt olyan versenyzőtárs is, aki a bántalmazásról csak néhány év elteltével szerzett tudomást, szintén Szilágyi Liliánától. Szilágyi Liliána egy korábbi edzője megerősítette Szilágyi Liliána azon elmondását is, hogy Szilágyi Liliána folyamatosan panaszkodott, hogy pénzt nem kap, pénzügyeit édesapja kezeli, noha már elmúlt 18 éves. A testi és lelki bántalmazás ténye a sértettet súlyosan visszavetette a versenyzésben és a felkészülésben, de hasonló lelki traumát szenvedett el az a versenyzőtárs is, aki már 2016-ban tudomást szerzett Szilágyi Liliána bántalmazásáról.  

Szilágyi Liliána elmondta, hogy édesapja szexuálisan is bántalmazta, de a Bizottság az ilyen típusú bántalmazást a megfelelő eszközök hiányában nem tudta vizsgálni. A Bizottság eljárása során észlelte, hogy hivatalosan dr. Szilágyi Zoltán soha nem volt Szilágyi Liliána edzője, ugyanakkor a Bizottság számára ismeretlen okból lehetővé vált, hogy a versenyeket közvetlenül megelőzően és a versenyek alatt is folyamatosan a lánya közvetlen közelében tartózkodjon, őt - több hivatalos edzőt is munkájában zavarva - utasításokkal lássa el. Volt olyan szövetségi edző, aki megdöbbenve számolt be arról, hogy amíg ő az olimpián a lelátóról nézte tanítványa, Szilágyi Liliána versenyét, addig dr. Szilágyi Zoltán, mint szülő a medence széléről látta el tanácsokkal a lányát. Az edzői tevékenység végzését támasztja alá a fentiekben beszerzett, különböző versenyekre szóló edzői akkreditáció is. Volt olyan válogatott versenyző, aki könnyek között emlékezett arra az általa indokoltan zavarónak nevezett körülményre, hogy a verseny előtt a szállodai szobájukba, ahol Szilágyi Liliána a szobatársa volt, dr. Szilágyi Zoltán saját szobakártyával bármikor bemehetett, volt olyan eset is, hogy ő félig meztelenül tartózkodott a szobában, ennek ellenére dr. Szilágyi Zoltán huzamosabb ideig a szobában tartózkodott, vagy nem tudott kijönni a mosdóból, mert a ruháit a szobában hagyta, ahol dr. Szilágyi Zoltán magát láthatóan nem zavartatva folyamatosan tartózkodott.  

Összességében megállapítható, hogy a történteket, nem csupán Szilágyi Liliána és Gyarmati Eszter, de több tanú is hitelesen, meggyőző erővel, erős érzelmi átéléssel adta elő. Így a Bizottságban az a meggyőződés és egységes álláspont alakult ki, hogy ezen személyek vallomásai teljes mértékben alátámasztották a jogerős bírósági ítéletben tett azon megállapítást, hogy dr. Szilágyi Zoltán tettlegességig elmenő agresszív magatartást tanúsított Szilágyi Liliánával szemben. A Bizottság álláspontja szerint tehát annak ellenére, hogy dr. Szilágyi Zoltán nem volt hivatalosan lánya, Szilágyi Liliána edzője, valójában a versenyek előtti, közbeni folyamatos részvétellel, szakmai utasításokkal részt vett Szilágyi Liliána szakmai felkészítésében és versenyeztetésében, ennél fogva a 2016-ot megelőző időszakban is ugyanazok az etikai normák és elvárások vonatkoztak rá, amiket a Magyar Úszó Szövetség minden versenyzővel, sportvezetővel és edzővel szemben elvár.  

A dr. Szilágyi Zoltán által a Bizottság részére eljuttatott versenyzői nyilatkozatokkal kapcsolatban (ami a sajtóban közlemény formájában is megjelent) a Bizottság a nyilatkozatot aláíró egyik személyt meghallgatta, aki úgy nyilatkozott, hogy a nyilatkozat aláírásakor azt közölték velük, így vele is, hogy azért kell a nyilatkozatot aláírniuk, hogy a Stamina Alapítvány részéről további személyeknek ne kelljen a Bizottság előtt megjelenni. Arról a tanúnak nem volt tudomása, hogy a nyilatkozatukat nyilvánosságra hozzák. Ennek ellenére a nyilatkozatban foglaltakat fenntartotta. 

 Az aláírt nyilatkozatok egyébként egységesen arról adnak számot, hogy a versenyzők jól érzik magukat az egyesületben, dr. Szilágyi Zoltán részéről semmilyen bántalmazást nem tapasztalnak és bár nem ő az edző, az egyesületben tőle rendszeres szakmai útmutatást kapnak.  

Javaslatok  

A Szilágyi ügy számos tanulságot tartalmaz, ami a szülők korábban jelzett kötelezettségeit is érinti. A testi és lelki erőszak vonatkozásában a MÚSZ-nak zéró toleranciát kell alkalmaznia, történjen az erőszak az edzésen, az uszodatérben, vagy bárhol máshol, így akár a családon belül. A Bizottság javasolja, hogy a sportvezetők – első sorban az edzők – folyamatosan kísérjék figyelemmel azokat a szülői magatartásokat, amik a fiatalkorú, de akár a felnőtt versenyzőket is károsan érintik. Az edzőknek kötelességük jelentéssel élni a MÚSZ gyermekvédelmi szervei felé abban az esetben, ha a sportoló által mutatott testi, vagy lelki jelzések olyan szülői magatartásokra utalnak, amelyek veszélyeztethetik a sportoló személyiségét, testi és lelki fejlődését, esetleg családon belüli erőszakra utalhatnak. Az edzőket oktatásban kell részesíteni, hogy a sportolók esetében felismerjék azokat a jeleket, amik a fenti erőszakos cselekményekre utalnak és a gyerekvédelmi szervek felé alkalmazott jelzőrendszert az edzői jelzések fogadására is alkalmassá kell tenni. A káros szülői befolyást, a túlzott szülői jelenlétet meg kell akadályozni, ha az károsan hat a sportoló testi és lelki fejlődésére, vagy sportteljesítményére. Az edzőnek folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a káros és túlzott szülői közreműködést és ha ilyet tapasztal, jelentenie kell a gyermekvédelmi felelős felé. A Bizottság javasolja, hogy Elnökség fordítson nagyobb figyelmet a megfelelő akkreditáció szabályainak betartására. Ugyanezen szabályokat és ellenőrzéseket valamennyi olyan szülőre is ki kell terjeszteni, akinek versenyeken, vagy edzésen való jelenléti jogosultsága nem tisztázott. A gyermekvédelmi felelős jelenlegi hatáskörét javasoljuk kiszélesíteni, hogy a felnőtt sportolók ellen elkövetett bántalmazásokkal is foglalkozhasson, a Gyermekvédelmi Bizottság aktív szakmai közreműködésével. A jelentés alapján bármely további eljárás megindításához a MÚSZ Elnökségének döntése szükséges.