Először papírtigrisezték, aztán már felrobbantották volna a dunacsúnyi terelőgátat (6. rész)

1992. október 29-án a környezetvédők befejezték a Duna elterelése elleni tiltakozási akciósorozatokat. Most már a politikusokon a sor - hangzott el konklúzióként a budapesti városházán, a Duna Védelmében Akcióbizottság utolsó sajtótájékoztatóján. Az éppen szétszakadás előtt álló Csehszlovákiában először hangzott el az építkezés felfüggesztése. "Az semmire sem adna megoldást - kommentálta az eseményt Hajóssy Adrienne, az akcióbizottság tagja, csakis egyetlen dolog jöhet szóba, látván a sok aggasztó jelet (kiszáradó vízmeder, műszaki hiányosságok), a terelőgát megszűntetése, felrobbantása”.

Nem kértek a kompromisszumból

Lányi András, a bizottság vezetője viszont a magyar kormány megoldási elképzeléseit hiányolta, amit a nemzetközi szervezetek is számon kérnek. „A műszaki kompromisszum, aminek gondolatával foglalkozik kormányunk, mely szerint hajózást az üzemi csatornába átengednék, ezért a szlovákok biztosítanának egy kis vizet az eredeti mederben, teljes képtelenség” - jelezte Lányi. Mégis ez történt, hisz a vízkormányzás kulcs már szlovák oldalon volt. 

A fővárosból semmi sem volt drága

"A vízpótló rendszer sem hagyták megépíteni, nehogy úgy tűnjön, be akarjuk fejezni az építkezést" - emlékezett a napokban Ásványrárón Kertész József akkori szigetközi szakaszmérnök, aki szerint a tiltakozó fővárosi zöldeknek semmi sem volt drága. "Azzal, hogy dunakiliti duzzasztómű nem készült, a szigetközi vízpótlást is sutba dobták akkor a döntéshozók" - mondta Szokoli Sándor akkori dunakiliti polgármester, aki azt sem hitte, hogy a fenékküszöb megépítésére még éveket kell várni, hiába bizonygatták szükségességét Gyurkó János környezetvédelmi miniszternek.

(Harminc részben, 30 napon keresztül mutatjuk az elterelés utáni napokat, következményeket, szemtanúk, szakemberek és döntéshozók emlékeznek vissza a történtekre).