Emlékezés a vízpótlásra: „Harminc éve is azt mondtuk, amit most"

A Duna elterelése után 1993. március 21-én indult el a Zátonyi-Duna és a Nováki-csatonra vízpótlása, amit aztán később követtek a vizet bíztosító vízügyi beavatkozások Szigetközben. Németh József vízügyi igazgató szerint ez volt az első lépés a térségi vízpótló rendszer kiépíülése féle. Makai Jenő püski polgármester, házigazda azt emelte ki, hogy a Nováki-csatorna a falujuk dísze, gyönyörű vizes élőhely. Kertész József korábbi szakaszmérnök, vízügyi szakértő múltidézővel kezdte, megköszönve a térségben élők akkori összefogását. Nem volt könnyű akkor vízügyesnek lenni, mert a budapesti zöldek folyamatosan támadtak mindent, „még amikor a vízpótló rendszert üzembe helyeztük, akkor sem hagyták, hogy örüljünk neki" - mondta. Hozzátette: itt helyben viszont „egy nyelven beszéltünk, s mi 30 éve is azt mondtuk, amit most: ez az egyetlen járható út". 

A vízpótlás egyik célja, hogy mozaikszerű legyen a térség arculata - folytatta Tatai Róbert szigetközi szakaszmérnök. Jakus György korábbi regionális vízügyi igazgató inkább természetvédelmi aspektusból közelítette meg a kérdést, megjegyezvén, hogy a negatív állapotból értéket sikerült létrehozni. A természetvédelem és a vízügyes szakma nem ellentétes dolgokról szól. Mostanra még szebb vizes állapotokat teremtettünk, mint ami a mérvadó 50-es években volt - jelentette ki. Láng István országos vízügyi főigazgató úgy látja, a szigetközi vízpótlást csak így, területi összefogással lehetett megvalósítani. Ami pedig a jövőképet illeti: az Insula Magna programban sok fontos dolgot papírra vetettek, de ez a szlovák fél nélkül nem megy. Mint mondta, az ottani műszaki javaslat „eléggé vad megoldásokat" kínál most az Öreg-Duna rehabilitációja során az ő oldalukon. „Ki kell várni türelemmel, ezt a projektet végig kell majd csinálni."