Héderváry grófnak is köze volt a Patkányosi szivattyútelep elindításához

Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság a megyei értéktárba való felvétel kapcsán tekintett vissza a szivattyútelep múltjára. Az Igazgatóság vagyonkezelésében lévő Patkányosi szivattyútelep és szivornya a Patkányosi tápcsatorna torkolatában, Győrzámoly külterületén helyezkedik el. E község az egyetlen az alsó-szigetközi települések közül, amely felnyúlik a „nagy” Dunáig, magában foglalva a hullámtér mintegy 5 kilométer hosszú szakaszát, északról övezve Vámosszabadi területét. Vízhálózatát a Mosoni-Duna és az Öreg-Duna mellett számos vízfolyás az észak dél irányú Zámolyi-csatorna, a Szavai csatorna és az Örömkőlaposi csatorna alkotja.

A létesítmény szükségességét az indokolta 1892-ben, hogy a térségben levonult katasztrofális mértékű árvíz során – a Győrújfalunál történt gátszakadás következtében - Alsó-Szigetköz víz alá került. Az akkori kormányzat – a térségben már az 1880-as évektől, az árvízi katasztrófák elleni védekezésre működő négy érdekeltségből - megalakította a Szigetközi Ármentesítő Társulatot. Az 1897-ben és 1899-ben bekövetkezett gátszakadások okozta óriási károk hatásai miatt a társulat elhatározta, hogy az ármentesítés kérdését a térségben egységesen kezeli. Az árvízvédelmi biztonság növelése érdekében munkálatok indultak meg a Duna és a Mosoni-Duna mentén lévő töltések megerősítésére.  Ezt követően a belvízlevezetés kérdései kerültek előtérbe. Új korszakot jelentett gróf Khuen Héderváry Károly volt miniszterelnöknek a társulat elnökségében kifejtett tevékenysége. 1910-től a világháború kezdetéig sorra épültek a gőzgépes szivattyútelepek (kisbodaki telep, zsejkei telep, kisbajcsi telep, győrzámolyi telep).  Az I. világháború befejezése után a társulati elnökségét édesapjától átvevő, ifj. gróf Khuen Héderváry Károly felsőházi tag irányításával indultak újra nagy erőkkel a belvízmentesítési és ármentesítési munkák. A szénszállítási nehézségek és költségek miatt eltérően az addigi rendszertől az új telepeket az 1920-as évektől kezdve a nyersolaj üzemre tervezték.

Ezen elvek szerint épült meg 1926-ban az Ásványi szivattyútelep 100 lóerővel és 1200 liter másodpercenkénti vízszállítással, valamint 1927-ben a Patkányosi telep 150 lóerővel és 1880 liter másodpercenkénti vízszállítással, kompresszor nélküli Diesel-motorokkal meghajtva. Ezen beruházásokat a társulat azzal a célzattal valósította meg, hogy a Szigetköz részére olyan csatornahálózatot és belvíz átemelő telepeket létesítsen, amelyek alkalmasak arra, hogy ezen a termékeny területen a mezőgazdasági termelést biztosabb alapokra helyezzék.

A telepnél lehetőség van megfelelő dunai vízállások esetén fordított irányú, szivornyakénti történő működtetésre: eredetileg is úgy tervezték meg és alakították ki, hogy kedvező külvízállások esetén a beépített 1100 milliméter átmérőjű szivornyán keresztül vizet lehet vezetni a hullámtérből a mentett oldalra. A szivattyútelep jelenleg is rendszerben van, üzemképes.

A KEOP Európai Uniós program keretében megvalósult „Szigetközi mentett oldali és hullámtéri vízpótló rendszer ökológiai célú továbbfejlesztése” tárgyú projekt által 2014-ben a hullámtéren végrehajtott fejlesztések, valamint a telepen beépített szivornya gépészeti felújításának együttes hatására lehetővé vált a folyamatos üzemű szivornyázás. Ezáltal a Patkányosi szivattyútelep és szivornya a Szigetközi Mentett Oldali Vízpótló Rendszer egyik kulcsműtárgyává vált. A múlt században épült vízimérnöki létesítmények közül a Nagy-Duna menti ár- és belvízveszély elhárításában van és volt szerepe.

A Patkányosi szivattyútelepet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Soproni Regionális Iroda ideiglenes védelem alá helyezte, majd a ipari műemlékké nyilvánította. A Győr-Moson-Sopron Megyei Értéktár Bizottsága szeptember 16-án megtartott ülésén a „Patkányos-pusztai szivattyúházat” nemzeti értékként felvette és az „ipari és műszaki megoldások” kategóriába sorolta be.