Megmentette a szigetközi mellékágakat, elkészült a fenékküszöb (12. rész)

Már három évvel ezelőtt ajánlgattam a keresztgátak építését, amikből legalább három-négyre lenne szükség a szigetközi Öreg-Duna szakaszon - így reagált Julius Binder, a bősi erőmű atyja a dunakiliti fenékküszöb átadására 1995-ben. Lassan harminc év telt el azóta, újabb fenékküszöb azóta sem épült az Öreg-Dunán, ellenben „idén elvi vízjogi engedélye lehet az Insula Magna programban szereplő, oda tervezett négy fenékküszöbnek" - mondta nemrégiben Ásványrárón Kertész József vízügyi szakértő, akkori szigetközi szakaszmérnök. 

Helyesen döntöttek

De vissza a kilencvenes évek közepére: Nemcsók János a parlamenti bizottság elnöke is meggyőződött róla, hogy helyesen döntöttek a fenékküszöbbel. Az Eltaszított fele királyság című könyvben 2014-ben úgy emlékezett: szerinte a szlovák tárgyalódelegációval kormánybiztosként ő találta meg legjobban a hangot „nem nyilatkozgattam lekicsinylően, becsmérlően róluk, hanem próbáltam objektíven kezelni a helyzetet, és megegyezni velük."

Óvás a fenékküszöb engedélyezése ellen

Közben - hiába épült meg és üzemelt - továbbra is nagy erők mozdultak meg a fenékküszöb ellen. A Legfőbb Ügyészség (ma visszatekintve érthetetlen, nekik mi közük volt a beruházáshoz?) óvást nyújtott be az Országos Vízügyi Főigazgatóság felettes szervéhez a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumhoz 1995 szeptemberéhez, mert a szigetközi vízpótlást szolgáló ideiglenes fenékgát engedélyezésére vonatkozó hatósági eljárásban a főigazgatóság nem tekintette ügyfélnek a Reflex Környezetvédő Egyesületet. Kovács Kálmán politikai államtitikár pedig azt mondta, ez csak részleges megoldás lesz, amely alkalmas a kár enyhítésére. Akkor úgy látta, 1997 végére várható Hágából a döntés a Duna vízmegosztására. Amennyiben ez a magyar fél számára kedvező, amiben reménykednek, elbontják a műtárgyat...