A vendéglátósokat most már minden (is) nyúzza

Vért izzadnak a vendéglátósok a nyugati régióban (is), a fejvadászok tele vannak szakképzett szakács- és felszolgáló keresésekkel, sok helyen már a tulajdonosok is beállnak a pult mögé, mert nincs ember, akire rábízhatnák a feladatokat. A létszámhiány soha nem tapasztalt problémákat okoz Magyarországon és Ausztriában is. Ennek oka pedig a dolgozók körében tapasztalható bizonytalanság. A pandémia idején rengetegen elvesztették munkahelyüket és ezzel együtt a megélheti forrásukat is. S miután a Covid továbbra is itt liheg a nyakunkban, aki talált más, biztosabb munkát, az nem is akar visszatérni tanult szakmájához. Különösen igaz most az egekbe szökő drágulások idején. Hogy mernék családapák- és anyák, de a jövőjüket építő fiatalok is megkockáztatni az újabb munka- és fizetés nélkül töltött kényszerpihenőt!?

Ausztriában és Magyarországon sem kapott az ágazat olyan programot vagy támogatást, ami segített volna a bajon. A nyarat sok helyen diákmunkásokkal próbálják megoldani, de a bizonytalanság egyre nagyobb az üzemeltetők körében. A fertőzési számok megint emelkednek, az infláció egyre meredekebb, az energiaárak megduplázódnak és még szakképzett munkaerő sincs. Minden költséget talán nem kellene áthárítani a vendégre, mert akkor esetleg ők is hazamennek. Összességében tehát annyi gond van most a gasztronómiában dolgozók vállán, hogy tényleg nincs mit csodálkozni azon, ha jónevű, kedvelt éttermek és cukrászdák húzzák le végleg a rolót.  Sopronban például az évtizedek óta közkedvelt  Vadászkürt és a Várkerület Söröző.

A megkérdezett éttermesek gyakorlatilag a csodában bíznak. A napi mókuskereket még hajtják, mert van vendég, s már ennek is megtanultak örülni. De, hogy mi lesz két hónap múlva? Azt talán csak Parragh László kamarai elnök tudja - vagy  ő sem.