A közoktatásért fújtak riadót Sopronban is

- Miért is vagyunk itt? - kérdezte a Hűségkútnál összegyűlt körülbelül kétszázötven résztvevőtől a soproni demonstráció egyik szervezője,  Barkovics Ágota. 

- Azért, mert a kormány továbbra sem hajlandó érdemi párbeszédet indítani az oktatás és a nevelés helyzetének problémáiról, a pozitív változások megindításáról. Helyette egy olyan új törvényt akar elfogadni, az úgynevezett státusztörvényt, ami egyáltalán nem nyújt valódi megoldást a problémákra. Nem a közoktatás minőségének javításáról és az oktatás szabadságának elismeréséről szól, hanem kicsinyes bosszú és hatalomfitogtatás - mondta a soproni pedagógus, a jelenlévők pedig tapssal, kereplőkkel, síppal és dobbal fejezték ki egyetértésüket. Barkovics Ágota megköszönte a demonstrálókhoz országszerte csatlakozó diákok kiállását, és gyakorlati információkat is megosztott: 

- Sokat tehet a státusztörvény elfogadása ellen, aki felkeresi a statusztorveny.hu weboldalt. Ott megtalálni a Tanítanék és a noÁr közös petícióját a státusztörvény ellen. Írjátok alá! Tájékozódjatok és tájékoztassatok másokat is a problémákról! - kérte a résztvevőket. 

A soproni pedagógusok képviselői ezt követően felolvasták azt a tizenegy pontot, ami megfogalmazza követeléseiket: 

1. A kormány vonja vissza, ne terjessze a parlament elé a státusztörvény tervezetét!
2. Folytassák a tárgyalást a pedagógusok sztrájkbizottságával! A több mint másfél éve megfogalmazott követelések még mindig nem teljesültek!  
3. Azonnal emeljék meg és fizessék ki januárig visszamenőleg a pedagógusok, oktatók megemelt bérét!
4. Azonnali, 30 százalékos fizetésemelést minden nevelést-oktatás segítőnek és technikai dolgozónak! Garanciát a bérek értékállóságának megteremtésére!
5. Azonnal vonják vissza az oktatásban dolgozók sztrájkjogát korlátozó döntéseket!
6. Haladéktalanul kezdődjön meg az oktatás átfogó reformjának előkészítése! Az előkészítésbe vonják be a szakmai és az érdekvédelmi szervezeteket!
7. Kezdődjenek tárgyalások a pedagógusképzés hatékony átalakításáért -  az oktatásban élenjáró országok tapasztalatainak felhasználásával!
8.  A kormány szervezze az oktatást egységes, önálló minisztériumba, amely a köznevelésért, a szakképzésért és a felsőoktatásért is felel! 
9. Fordítsanak elegendő összeget az oktatásra! Az összeg érje el a mindenkori GDP hat százalékát!
10. A kormány állítsa vissza a pedagógusok, az oktatásban dolgozók társadalmi presztízsét!
11. A kormány fejezze be a közoktatás további felszabdalását és a pedagógustársadalom megosztását! 

- Érezzük és látjuk, hogy a közoktatás kérdéseit egyre nagyobb figyelem kíséri. Remélhetőleg egyre többen értik meg, hogy ez nem a diákok, nem a szülők, nem a pedagógusok ügye, hanem mindenkié. A nemzet érdeke - mondta még Barkovics Ágota, majd átadta a szót a soproni Széchenyi István Gimnázium pedagógusának, Sebestyén Andreának. Akinek világos és megrázó beszédét itt teljes egészében közöljük: 

- Amikor ezt a demonstrációt szerveztük, felmerült, hogy egy magyartanár zárja a szónoklatok sorát: ők mindig tudnak egy frappáns idézetet, nekik mindig van a tarsolyukban valami bölcsesség, amit magunkkal vihetünk egy ilyen alkalom után. 

Én magyartanár vagyok. Nemcsak a szakom, hanem elsősorban, és mindenekfelett identitásom miatt. Magyar tanár. Magyar ember. A magyar közoktatásért, a magyar közállapotokért aggódó, felelősségteljes magyar állampolgár. A közoktatás ügye nemzeti érdek: mindannyiunknak húsbavágóan fontos dolog. 

Bizonyára sokan elgondolkodtak azon, hogy miért épp a pedagógusok emelték fel a szavukat, miért pont a közoktatásban dolgozók a leghangosabban tiltakozók napjainkban. Nem ezt szokták meg tőlünk: a szeretetteljes óvónéni, a végtelen türelmű napközis tanító, a feladatot századszor is elmagyarázó matektanár nem a lázadás mintaképe. Miért állunk mégis itt már megint, talán utoljára? Egyrészt azért, hogy felhívjuk a társadalom figyelmét: vészesen, lassan, pótolhatatlanul fogy a közoktatásban dolgozó szakemberek száma. Nincs utánpótlás, viszont felgyorsult az elvándorlás. 

Másrészt azt gondolom, azért, mert mi idealisták vagyunk - mások nem is lehetünk. Már óvodában arról mesél az óvónéni, hogy az igazságnak győznie kell. Azután a tanítónk elhiteti velünk, hogy a tudás fontos, és aki nem jut el a tudás várába, az benne marad a tudatlanság mocsarában. Azután a magyartanárunk jön szebbnél szebb gondolatokkal. És mi, akik erre a pályára lépünk, azonosulunk is ezekkel. Nekünk nem az aktuális celebek adják az irányt, mögöttünk nem Dopeman, hanem Vörösmarty Mihály áll: "Az nem lehet, hogy annyi szív hiábab onta vért, s keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért! Az nem lehet, hogy ész, erő, s oly szent akarat, hiába sorvadozzanak egy átoksúly alatt!"

És ezt mi komolyan gondoljuk. S komolyan gondoljuk Ady nemzetféltő haragját, s azonosulunk Arany János walesi bárdjaival, akik közül "egy se bírta mondani, hogy éljen Eduárd!" S ott van mögöttünk József Attila és Babits Mihály, Thomas Mann és George Orwell, és mindazok, akik hittek az értelem erejében, az európai kultúrában és a demokráciában. 

A közelmúltban egy kedves Berzsenyis kollégával beszélgetve megemlítettem neki, mennyire irigylem tőlük Luther mondatát: "Itt állok, mást nem tehetek!" Aztán rájöttem, hogy Luther mondata nemcsak a protestánsoké, hanem mindazoké, akik protestálnak, tiltakoznak valami ellen, ami nem fér bele az erkölcsi-emberi normákba. 

A pedagógustársadalom és az egész magyar társadalom nevében tiltakozom tehát, a sajtószabadság súlyos korlátozása, s ezáltal a demokrácia sárba tiprása ellen; tiltakozom a félrevezető és elbutító demgaógia, az indulatokat generáló propaganda ellen; tiltakozom a társadalmi párbeszéd megfojtása ellen; tiltakozom a minden szakmaiságot nélkülöző oktatáspolitika és a korszerűtlen, rosszul felépített nemzeti alaptanterv ellen! Tiltakozom a pedagógusokat hátrányos helyzetbe kényszerítő, jogfosztó státusztörvény ellen!

Tesszük mindezt sok ezer kollégával, szülővel és diákkal országszerte: lélekben összefogódzva Budapesttel és Miskolccal, Szentessel és Szekszárddal, Debrecennel és Nagykanizsával, Szombathellyel és Veszprémmel, Péccsel és Szolnokkal, s mindazon városokkal és falvakkal, akik vállalték a mai tiltakozó demonstrációt, s akiknek a közszolgálati média természetesen nem fog műsoridőt biztosítani. 

Remélve tehát, hogy az oktatásügy reformja, nem pedig leépítése következik az eljövendő időszakban, legyen a reformáció atyjáé a mai demonstáció zárógondolata: 

Itt állok, mást nem tehetek!"