Nem lesz idő szomorkodni az ételbár utolsó napján, őrültek háza van

Hol volt ez a rengeteg ember ezelőtt pár hónappal? – kérdezte valaki egy hozzászólásban a Facebookon az Arrabona Ételbárral kapcsolatosan. S ami igaz, az igaz: ha mindig ekkora tömeg tolongott volna a győri áruház második emeletén, aligha zárnák be. De tömeg még azt követően sem jellemezte – egyenletes normál forgalom annál inkább – az ételbárt, hogy augusztusban kipattant a bezárás híre. Portálunk akkor elsőként számolt be az áruház várható átalakulásáról és a 42 éves recept alapján készülő legendás melegszendvics eltűnéséről, jól lehet a bennfentesek úgy látták, erre a jövő év előtt nem kerül sor. Az ételbár azonban beelőzte a rá váró végítéletet, Mike Zoltán egy Facebook-posztban tette hivatalossá november lején az információt: „Ételbárunk november 26-án végleg bezár. Sajnos a vendéglátást érintő problémák bennünket sem kerültek el, a covidhelyzet, a létszámhiány, a nyersanyag- és energia-áremelkedés, az áruház átalakítását érintő bizonytalanság.” 

Ezt követően a szendvicsturizmus – amint hírül adtuk beindult a hónap első hetében, majd egyre elképesztőbb arcot öltött, a sorban állók képe napról napra jobban idézte a nyolcvanas éveket, amikor 1000-1200 gombás melegszendvics készült a Pető István véle recept alapján. (De 40 évvel ezlőtt két sütő és jóval több dolgozó ember állt rendelkezésre.) A napi mennyiség sok éve beállt az átlagos, kényelmesen megsüthető 120-ra, – mármint a hír kipattanása előtt.  

Arról kérdeztük Mike Zoltán, most mennyi melegszendvics fogy és hogyan érez kollégáival együtt a búcsúszombat előtt két nappal. 

– Nyugodtan mondhatom, hogy már várjuk a végét, mert elképesztő a tömeg, reggel nyolctól hat óráig folyamatos a kígyózó sor. Fél hat után már nem tudunk rendelést felvenni, mert hatkor zár az emelet, hiába volna még vendég. Nyilván nem lesz érzelmektől mentes a vég negyven év után, de szombaton még nem lesz időnk szomorkodni – mondja Mike Zoltán, aki 1982-ben lépett be az ételbárba.  

A cégvezetőtől tudjuk: Győrből elszármazottak sora is érdeklődik, hogy pénteken, szombaton nyitva lesznek-e még, és a válasz igen, mert a szombat az utolsó nap. Nem lesz semmi attrakció, beszéd, műsor vagy búcsúszerenád, a személyzet a túlélésért küzd. Mert képzelhetjük a mostani emberfeletti teljesítményt: az említett 120-hoz képest a héten körülbelül 700 szendvics fogy naponta – mondja Mike úr, és jellemzi a helyzetet, hogy átlagosan 6-7 vendég közük most még délben is legfeljebb egy rendel meleg ételt az étlapról. A többi szendvicsezik, szendvicsezik és szendvicsezik. Többfélét is árulnak, ott a Magyaros, a Vadász, szintén az ételbár első vezetője, Pető István idejéből való, de a kikért szendvicsek 70-80 százaléka a legendás gombás.  

Akadt, aki a Facebookon szeretett volna rendelni, erre egyszerűen nincs most lehetőség, hiszen még a telefont is alig bírják felvenni, pedig 4 felszolgáló mellett most egy beugrós is segít, akárcsak a 2 szakács mellett, akikhez most betársult két nyugdíjas kolléga. Vagyis összesen 8+2 fő sürög-forog, hogy valahogy „túléljék” a búcsú napjait.  

De hogy utána szomorkodni is fognak, mondanunk sem kell. 

A híres, kiszolgált étlap, aminek közepe már kissé el is rongyolódott.